A Renegát kilépett a nulltérből, majd elindult a Korolev III. felé.
- 10 000 egység - mondta Steven, majd átnyújtotta az adatkártyát Hawkinsnak. A férfi a törőre pillantott, majd az adatkártyára. A franc se tudta, hogy mi a baja ennek a fickónak, bár lehetett ahhoz valami köze, hogy ő meg Neyy elkábították.
- Nem tudnál egy kicsit világosabban fogalmazni? - pillantott fel Trent a kezében tartott merui detektívtörténetből. Igazából elég unalmas volt, Hawkins utálta a krimit.
- Ez egy jó minőségű vegai adatkártya, ennyit kell fizetned hogy ha elcseszed - válaszolta a srác. A szája pengevékonyságúra szűkült, a szemei villámokat szórtak. - Rohadt drága egy ilyen.
- És megnézed mi van rajta?
- Figyelj, nem akarom megnézni - vágott vissza Steven. - A nagy semmiért szedtem le egy illegális letöltő adatbázisból a legújabb feltört konvertáló programot, hogy az én régi, ósdi gömbkomputerem megtudja nyitni.
Hawkins bólintott, kezdte kapizsgálni mit akar a srác.
- Steve, bocs...
- Ha te és a másik anyaszomorító megint a hátam mögé kerül, hopp nem lesz olyan, mert nem engedlek a hátam mögé benneteket. Még mindig hasogat a fejem a szarotok miatt. És ha agytumorom lesz utána?
- Jó, megértem. Túl vagyok pár macskajajon én is, de ha ezen a melón túl leszünk akkor rohadt sok tiszteletdíjat kapsz. Azért nem kerestem másik törőt...
- Mert őket nem olyan könnyű elkábítani?
Hawkins felpattant, az asztalra dobta a könyvet. Minden vér az agyába szökött.
- Figyelj, nem akarunk éhen halni, hogy ez ne történjen meg, ahhoz pénz kell. És bocs de nekem fontos az emberanyag, az értékes emberanyag, vágod? - kérdezte Trent, majd rámutatott a srácra. - Megkapod utána a pénzed és elmehetsz.
Russel felemelte a könyvet, majd elolvasta a címét és elmosolyodott.
- Ó, a Viharos Felhők... Biztos kíváncsi vagy rá, hogy melyik a gyilkos, a család komornyikja vagy a rendőrfelügyelő? Na, a devliai kalmár robotja ölte meg a cégvezetőt.
Trent elvette a könyvet Steventől, becsukta majd elmosolyodott.
- Rohadj meg. Na, szólok a többieknek, hogy eligazítás van, addig varázsolj egy hologramot.
- Az emberanyag teljesíti a parancsot, uram - válaszolta Russel, majd a gömbkomputer felé pillantott. Erica és Neyy az irányítóban voltak. A szemközti falat elfoglaló kilátóablakon keresztül jól lehetett látni a Korolev III sötét gömbjét, melyet csak a városok és az azokat összekötő útvonalak fényei törtek meg. A bolygó egyenlítőjén négy orbitális ágyú volt, míg az északi sarka felett egy hatalmas űrállomás lebegett, ahová ki és bedokkoltak a Nogura automatizált ércszállítói. Ez volt az ismert űr egyik legtávolabbi lakott pontja... Ezen túl már csak az ismeretlen volt.
Trent a szemével azonnal hadihajókat keresett, és szinte tizedmásodpercek alatt kiszúrta a bolygó körül járőröző Meidzsi osztályú csillagcirkáló karcsú és mégis halálos alakját odébb pedig tengu osztályú vadászgépeket látott cirkálni.
Hegyes orrukkal, pengeéles végű szárnyukkal olyanok voltak mint egy pterosaurus csontváza. Ezt a félelemkeltő hatást még az is fokozta hogy feketére festették őket. A szárnyukon, épp úgy mint a cirkálók orrán ott volt a Japán Császárság jelképe, csillagokkal körülvett vörös óriás.
A lány Hawkins felé fordult, és ránézett.
- Az emberanyagos beszólást hallottuk - mondta a lány.
- Igen, de az nem vonatkozik - vágta rá Neyy, majd úgy fordult feléjük mint aki most először mutatja meg macskára emlékeztető arcvonásait.
- Ó, házikutyi - válaszolta Erica, de nem mosolyodott el.
- Gyertek, eligazítunk.
A kis csapat pillanatok alatt az ebédlőasztal körül gyűlt össze. A közepére helyezett gömbkomputer felett a Nogura gyártelepének háromdimenziós tervrajza lebegett. A kisebb nagyobb épületegyüttes közepén egy jókora csövekből és oszlopokból összetákolt fémmonstrum állt, aminek a középső részét egy jókora nyílás foglalta el: a hangárkapu. A telepet jókora és meredek lejtésű fémfal vette körbe, minek a tetején jól lakott fémmadárként sínágyúk gubbasztottak, hosszú csöveiket az ég felé szegezték.
- Na hogy mentek be ide? - kérdezte Russel.
Hawkins kifújta a levegőt, majd megtörölte a szemét.
- Irqoulnak van egy csókosa a helyi Nogura kirendeltségen. Sokkal tartozik neki, na ő betud vinni benneteket. - Erica és Russel összenéztek. Hawkins jól tudta hogy mi jön. Ezért gyorsan a szavukba vágott mielőtt méltatlankodni kezdtek volna.
- Igen, ide lehetetlen bejutni, mert szinte csak robotok őrzik...
- Minket? - kérdezte Erica.
- Figyelj, Neyy és én elég feltűnő jelenség vagyunk, de azonban ha ti felveszítek a Nogura technikusainak a ruháját...
- Hogy adjuk ki magunkat a Nogura technikusainak? - kérdezte Steven. - Ő - Ericára mutatott -, meg én? A Nogura szamurájai ezért elintézik hogy mi este nap koronájában aludjunk.
- Russel, nem mondtam olyat hogy veszélytelen ez a meló. Azonban el is mehetsz a hajóról, a pénzed nélkül. Kíváncsi vagyok hogy meddig jutnál - szólt közbe Neyy.
- Szerintem tovább mint elkábítva - motyogta Erica. - És mit akarsz, mit csináljunk?
- Azt mondjátok, hogy rendkívüli ellenőrzés. Úgy tudom, hogy az ilyen telephelyeken ezeket emberek végzik. Még mindig nem bíznak meg a robotokban.
- És nem lesz feltűnő, ha csak úgy besétál két technikus, aki nem is szerepel a nyilvántartásukban? - szólalt meg Erica.
- Nekem erre van egy ötletem. - Mindenki Russel felé fordult. - Talán betudom vinni a központi komputerbe a képeinket és a fals adatainkat. Egy óráig tuti kitartanak, mi meg az alatt simán megjárjuk.
- Én gyorsan, de te vajon? - kérdezte Jade, majd Stevenre mosolyodott. A fiú inkább elkapta a fejét, majd a plafont kezdte el bámulni. Hawkins látta, hogy Erica lesüti a szemét.
- Nyugi, én is tudom szedni a lábam ha szarba kerülök. - Russel hangja fagyos volt. - Adjatok három órát.
- Szuper, bementek, kihozzátok az adatokat...
- És az útjaink szétválnak - vágta rá Steven.
A Korolev III. gömbje egyre nagyobb lett, hamarosan felcsipogott a Renegát kommunikátora. Hawkins a lány felé fordult, majd megszólalt.
- Aktiváld a taszponderjelet.
- Melyiket?
- A Bullfrogot - válaszolta Trent. A Renegát komputerében 500 hamis taszponderjel volt, ebből még csak hetvenet használtak. Jade szíve ekkor hevesebben kezdett el verni. Ő hozta Stevent a hajóra. A srác meg kedvességet várt tőle, erre Jade meg azt se köszönte meg neki, hogy megmentette az életét.
Egy hálátlan dög volt, egy pillanatra ugyan az a lány lett aki annak idején minden este az az Exodus diszkóit és menő bárjait járta, holofilmsztárokkal randizott, és olyan srácokat szédített mint Russel. Mit tett?
A torka összeszorult mikor eszébe jutott a három hónappal ezelőtti lelkes, mégis esetlen Steven.
Ő kedvelte a srácot... Azonban ő is volt az aki ezt tette vele...
- Erica, mi lesz?
- Ja jó! - monda a lány, majd lenyomott néhány gombot.
- Itt a Korolevi kikötői hatóság - a kommunikátorból áradó hang gépies volt. - Mi a jövetelük célja?
- Rokonlátogatás - válaszolta Hawkins. - A bácsikám kórházban van.
- A bácsikája neve?
- Fox Thruthman?
- Vegai influenzával fekszik az Új-Kyotoi központi kórházban. A V-27-es magánleszállópályát javaslom önöknek. A koordinátákat átküldöm. Kellemes itt tartózkodást kívánok.
Valószínűleg teljesen letapogatták a hajót, átnézték tiltott áruk és rejtett fegyverek után. Ez az egészet a kialakult politikai helyzet tette szükségessé. Mióta kiderült, hogy a Bishop rendőrségébe beépült egy Lance Morrow nevű beépített ügynök - igaz valószínűleg soha nem derül ki, hogy Hawkins buktatta le -, azóta egyre több csoport kezdte el követelni a Domíniumtól való elszakadást és szabad választásokat. Persze ezt lehetővé tette a Káosz Harangjai nevű csoport akciója.
A titokzatos szervezet kis hiján romba döntötte a Tellust és több más világot. Igaz, sikeresen megakadályozták, de a Domínium belegyengült...
Ez felizzította a telepesek és a cége függetlenedési törekvéseit, azonban a vak is észrevette, hogy bizonyos akciókra a Nogura és a Bishop beépített provokátorai bujtják fel az egyszerű dolgozókat. És jól végezték a munkájukat, sokan már fegyveres lázadásról beszéltek. Hawkins pár fegyverkereskedő és zsoldos ismerősének ekkor jutott az eszébe, hogy milyen nemes lovag és kiáll a veszett ügy mellett.
Erica azonban azokat sajnálta akik tényleg valamiféle romantikus idea miatt fognának fegyvert. A több ezer hozzá és Russelhez hasonló fiatalt...
A Renegát megremegett, ahogy beért a Korolev gravitációs mezejébe, a hőpajzsa vörös fényben kezdett tündökölni. A hajó pillanatok alatt visszanyerte az eredeti, barnásvörös színét. Alattuk egy terebélyes lombú fákból álló erdő húzódott., majd a láthatáron hamarosan feltűntek Új-Kyoto felhőkarcolói. A hatalmas épületeket vörösre és barnára festették, olyan hatásura mintha nem fémből hanem fából lettek volna. Az elrendezésük klasszikus japán jegyeket követett. Sok felhőkarcoló oldalán egy-egy az utca szint felé kinyúló terasz volt, miken cseresznyefák virítottak, de a Renegát elhúzott egy olyan mellett, amire egy japán kertet építettek, sziklástól, tavastól és padostól.
Lejjebb díszes üvegházak tetején csillant meg a rendszer központi napjának fénye.
Alattuk széles sztrádák húzódtak, melyeken katonás rendben különféle színű légpárnások haladtak, a pagodatornyok között űrhajók, magánrepülőgépek és légautók suhantak el. Elrepültek a város központi repülőterének díszes épülete felett, az ő céljuk egy a tornyok árnyékában megbújó fémkráter volt. A Renegát lassan leereszkedett, a leszállóhely fémfalai pillanatok alatt átvették a VTOL hajtóművek erejét.
- Akkor mehettünk - mondta Trent, felpattant. Russel a gömbkomputeren dolgozott. - Russel, jól haladsz?
A törő felpillantott. Az volt a legrosszabb, hogy Erica semmit érzelmet nem tudott kiolvasni a fiú tekintetéből.
- A komputerek védelme?
- A legfejlettebb - válaszolta Hawkins.
- Van is egy ötlet. Egy nagyon is régi, XX.-XXI. századi konstrukciójú vírus, olyan ritka, hogy valószínűleg a híres védelmük egyszerűen átengedi vagy észre sem veszi.
- Zseniális - mondta Trent.
- Igen - mondta Erica, ráakart mosolyogni Russelre, azonban az rá se nézett.
- Na menjünk.
Új Kyoto városa rendezett volt és tiszta, a nap 24 órájában takarítórobotok tisztították. Erica azonban ennyi robotot még nem látott, mint ebben a városban. Robotrendőrök irányították a forgalmat, az egyik bódéból egy női arányokkal rendelkező robot nyújtott át kávét egy elegáns férfinak, aki egy robotirányítású taxiba szállt be.
Az egész város a robotokra épült, amiket egy központi komputer irányított. Erica ezt csodálatosnak és félelmetesnek érezte. A város kiszámított és biztonságos gépezetként viselkedett, a dugók szinte soha nem fordultak elő, és a balesetek is ritkák volták. Azonban megvolt a veszély, hogy valami pszichopata képes feltörni a komputert és elszabadítja a káoszt.
Erica azt is észrevette, hogy a velük szembejövők megbámulják a kopott ruházatukat. Remélte, hogy nem pont ez buktatja le őket. Mindenféle atrocitás nélkül érkeztek meg az Irqoul által megadott címre.Egy alacsonyabb bérház volt a mellékutca végében. A bejárat előtti apró udvarra néhány barackfát ültettek, az egyik alatt egy kutyára emlékeztető állat heverészett. Állkapcsából hajlott szemfog állt ki, vörös bundáját sárga foltok tarkították. Tarkójától a farka tövéig tüskék sorakoztak.
- Mióta divat guarrot tartani, azóta mindenhol ott vannak ezek - mondta Erica.
- Állítólag szereti a gyereket - mondta Hawkins.
Neyy vállat vont.
- Reggelire vagy vacsorára?
A recepciós - egy kövér devliai - nem kérdezett semmit mikor Hawkins elmondta, hogy Irqoul nevében jöttek. Egyszerűen felküldte őket a 15-ös szobához. A lakás több részből állt, egy nappali, három hálószoba, egy konyha és egy fürdő alkotta. Amint beléptek a nappaliba, Hawkins lelökte a földre a táskáját.
- Egy napot se fogunk itt tölteni.
- Még szerencse - válaszolta Erica Hawkinsnak.
Russel azonnal hozzálátott a munkához. Leült az asztalhoz, elővette gömbkomputerét és elővarázsolt a semmiből egy holografikus billentyűzetet és egy képernyőt. Neyy és Hawkins pedig megkezdték kipakolni a táska tartalmát. Két ezüstös színű uniformis és egy szerszámos láda.
- Csinálok valami kaját - szólalt meg a lány.
- Jó - fordult oda Hawkins. - Csinálj pár szendvicset.
Jade kilépett a konyhába, majd szemügyre vette a hűtőszekrény tartalmát. Egy csomag kenyér, egy mesterséges húshenger és sajt volt benne. A lány azonnal hozzálátott a szendvicskészítéshez. Egy műanyag vágódeszkán karikákra vágta a hengert.
Miért viselkedett így a sráccal? Steven mindig normális volt vele, sőt talán túl normális is. Már a Kalgor VII.-en látta a jeleket. Ahogy Steven beszélt hozzá, jó az arról szólt hogy a törő megpróbálta bedumálni magát a kegyeibe.
Felbontotta a kenyeret, és megtörölte a szemét.
Kane óta nem tudott megbízni egy férfiban se... Hawkinsba se tudott, a férfi egy szerencsevadász volt, és bármikor ott hagyhatta... Azonban a lány úgy gondolta, hogy jobb lett volna ha...
Hirtelen nem tudta, hogy mire is gondol, tudta hogy a gondolatai Russel körül forognak...
- Jade, mi újság azzal a kajával? - hallatszott Trent hangja a nappaliból.
Jade megtörölte a szemét, majd elkezdte a sajtot is szeletekre vágni. Próbált semmire se gondolni... Csak a sajtra...
- Mindjárt viszem!
Egy óra alatt készültek el mindennel, ezt követően sétáltak ki a bérház ajtaján, de a kertnél az útjaik ketté válltak. Hawkins és Neyy az űrkikötő felé indultak.
Erica és Steven pedig nyugati irányban. A rendszer napja már rég a horizont mögött járt, az utcákra félhomály borult, a járda pedig megtelt a helyi szórakozóhelyek felé tartó fiatalokkal. Azonban mielőtt az éjszaka leereszkedett volna, a tornyok homlokzatára szerelt fényreklámok aktiválódtak, színes reklámot nyújtva a Nogura legújabb polgári fejlesztéseinek, köztük egy új típusú városi Darázsnak és egy új antigravitációs háztartási robotnak.
Erica szíve a torkában dobogott, egy millió egységet adott volna azért, hogy olyan képességei lennének mint Alyssának. Itt a gondolatolvasásra gondolt, de ha már ott van, akkor kiegyezett volna az emberek átprogramozásával is.
Tudni akarta, hogy mi jár Steven fejében.
Csak nem merte megkérdezni. Tudta hogy ez lenne a legegyszerűbb megoldás, azonban volt egy olyan érzése, hogy választ nem kap erre.
Rátértek egy mellékutcára, aminek a túlsó végéből elektronikus zeneszó hallatszott, arra vették az útjukat. Erica csak most gyűjtötte össze a bátorságát, hogy megszólaljon.
- Figyelj Russel, bocsi hogy...
- Nem érdekel - mondta halkan Steven. - Láttam hogy viselkedtél velem, figyelj...
- Megvoltam ijedve, tehát ne add itt a sértett hőst. És figyelj, ha te nem lettél volna akkor most én se lennék itt.
- Jó, nyugodj le Jade, én is nyugodt vagyok. Figyelj, tudom hogy te engem csak egy szerencsétlenkének tartasz, hát többet nem fogok semmit se eltolni. Mivel nem leszek ott a hajón. Na nyomás, csináljuk meg a melót!
A zene felerősödött, ahogy a klub közelébe értek. A széles, kétszárnyú bejárat felett lebegő kék-zöld színű holoreklám reklámozta a hely nevét: Miraz klub. Előtte egy nagydarab mégis áramvonalas testű őrző-védő robot álldogált, egy vörös bőrnadrágot és mellényt viselő devlai magyarázott neki valami bőszen.
Tőlük nem messze egy Ericánál alig két évvel fiatalabb lány álldogált. Ezüstszínű ruhája szabadon hagyta a hasát és a combjait. Egy cingár, félig lenyírt hajú srác magyarázott neki.
Russel átadta a fizetőkártyát a gépnek. Az leolvasta, majd átnyújtotta. A levegőben színes fénypászmák cikáztak a zene ritmusára, szaggatott mozgást adva a bent táncoló fiataloknak. A szélső boxokban párok csókolóztak vagy baráti társaságok kortyolgatták az italukat. A levegőben táncosnők hologramjai lebegtek. Steven biccentett Ericának, hogy ideje átöltözni.
Erica bólintott, valahányszor belépett egy ilyen helyre mindig úgy érezte, hogy visszamegy az időben. Az ilyen mulatók és kocsmák szinte a második otthonai voltak régen... És nem volt büszke erre, mindig ide menekült otthonról.
A bátya emléke elől.
Russelel átvágtak a tömegen a pulthoz. A yrrah kocsmáros megvakarta hatalmas orrát a hosszú szőrös bal karjával, és rájuk pillantott.
- Kértek valamit?
Erica azonnal megszólalt.
- Egy yozhan tonik és egy navai zöldbor.
A yrrah elismerően felcsettíntett, leugrott a székről és rövid lábaival az üvegekkel teli szekrényhez nyúl.
- Részegen akarsz bemenni a laborba? - suttogta Russel mérgesen.
- A látszat kedvéért - válaszolta Jade és kacsintott.
A lény kihozta a két italt.
- Hol a mosdó?
A yrrah balra mutatott.4
- Na ennyi - mondta Erica, majd rámosolygott a lényre. - Köszi!
Erica belépett a női mosdóba, ahol átvette a ruháját a karbantartók uniformisára, majd megnézte magát a tükörbe. Pont a mérete volt, de rájött, hogy az ezüstkék nem áll neki valami jól, de álcára szükség volt. Egy pillanatra elképzelte, hogy Russel vajon milyennek láthatja.
Persze miután ő azzal fenyegette hogy szétveri.
Megrázta a fejét és lemondóan sóhajtott.
- 10 000 egység - mondta Steven, majd átnyújtotta az adatkártyát Hawkinsnak. A férfi a törőre pillantott, majd az adatkártyára. A franc se tudta, hogy mi a baja ennek a fickónak, bár lehetett ahhoz valami köze, hogy ő meg Neyy elkábították.
- Nem tudnál egy kicsit világosabban fogalmazni? - pillantott fel Trent a kezében tartott merui detektívtörténetből. Igazából elég unalmas volt, Hawkins utálta a krimit.
- Ez egy jó minőségű vegai adatkártya, ennyit kell fizetned hogy ha elcseszed - válaszolta a srác. A szája pengevékonyságúra szűkült, a szemei villámokat szórtak. - Rohadt drága egy ilyen.
- És megnézed mi van rajta?
- Figyelj, nem akarom megnézni - vágott vissza Steven. - A nagy semmiért szedtem le egy illegális letöltő adatbázisból a legújabb feltört konvertáló programot, hogy az én régi, ósdi gömbkomputerem megtudja nyitni.
Hawkins bólintott, kezdte kapizsgálni mit akar a srác.
- Steve, bocs...
- Ha te és a másik anyaszomorító megint a hátam mögé kerül, hopp nem lesz olyan, mert nem engedlek a hátam mögé benneteket. Még mindig hasogat a fejem a szarotok miatt. És ha agytumorom lesz utána?
- Jó, megértem. Túl vagyok pár macskajajon én is, de ha ezen a melón túl leszünk akkor rohadt sok tiszteletdíjat kapsz. Azért nem kerestem másik törőt...
- Mert őket nem olyan könnyű elkábítani?
Hawkins felpattant, az asztalra dobta a könyvet. Minden vér az agyába szökött.
- Figyelj, nem akarunk éhen halni, hogy ez ne történjen meg, ahhoz pénz kell. És bocs de nekem fontos az emberanyag, az értékes emberanyag, vágod? - kérdezte Trent, majd rámutatott a srácra. - Megkapod utána a pénzed és elmehetsz.
Russel felemelte a könyvet, majd elolvasta a címét és elmosolyodott.
- Ó, a Viharos Felhők... Biztos kíváncsi vagy rá, hogy melyik a gyilkos, a család komornyikja vagy a rendőrfelügyelő? Na, a devliai kalmár robotja ölte meg a cégvezetőt.
Trent elvette a könyvet Steventől, becsukta majd elmosolyodott.
- Rohadj meg. Na, szólok a többieknek, hogy eligazítás van, addig varázsolj egy hologramot.
- Az emberanyag teljesíti a parancsot, uram - válaszolta Russel, majd a gömbkomputer felé pillantott. Erica és Neyy az irányítóban voltak. A szemközti falat elfoglaló kilátóablakon keresztül jól lehetett látni a Korolev III sötét gömbjét, melyet csak a városok és az azokat összekötő útvonalak fényei törtek meg. A bolygó egyenlítőjén négy orbitális ágyú volt, míg az északi sarka felett egy hatalmas űrállomás lebegett, ahová ki és bedokkoltak a Nogura automatizált ércszállítói. Ez volt az ismert űr egyik legtávolabbi lakott pontja... Ezen túl már csak az ismeretlen volt.
Trent a szemével azonnal hadihajókat keresett, és szinte tizedmásodpercek alatt kiszúrta a bolygó körül járőröző Meidzsi osztályú csillagcirkáló karcsú és mégis halálos alakját odébb pedig tengu osztályú vadászgépeket látott cirkálni.
Hegyes orrukkal, pengeéles végű szárnyukkal olyanok voltak mint egy pterosaurus csontváza. Ezt a félelemkeltő hatást még az is fokozta hogy feketére festették őket. A szárnyukon, épp úgy mint a cirkálók orrán ott volt a Japán Császárság jelképe, csillagokkal körülvett vörös óriás.
A lány Hawkins felé fordult, és ránézett.
- Az emberanyagos beszólást hallottuk - mondta a lány.
- Igen, de az nem vonatkozik - vágta rá Neyy, majd úgy fordult feléjük mint aki most először mutatja meg macskára emlékeztető arcvonásait.
- Ó, házikutyi - válaszolta Erica, de nem mosolyodott el.
- Gyertek, eligazítunk.
A kis csapat pillanatok alatt az ebédlőasztal körül gyűlt össze. A közepére helyezett gömbkomputer felett a Nogura gyártelepének háromdimenziós tervrajza lebegett. A kisebb nagyobb épületegyüttes közepén egy jókora csövekből és oszlopokból összetákolt fémmonstrum állt, aminek a középső részét egy jókora nyílás foglalta el: a hangárkapu. A telepet jókora és meredek lejtésű fémfal vette körbe, minek a tetején jól lakott fémmadárként sínágyúk gubbasztottak, hosszú csöveiket az ég felé szegezték.
- Na hogy mentek be ide? - kérdezte Russel.
Hawkins kifújta a levegőt, majd megtörölte a szemét.
- Irqoulnak van egy csókosa a helyi Nogura kirendeltségen. Sokkal tartozik neki, na ő betud vinni benneteket. - Erica és Russel összenéztek. Hawkins jól tudta hogy mi jön. Ezért gyorsan a szavukba vágott mielőtt méltatlankodni kezdtek volna.
- Igen, ide lehetetlen bejutni, mert szinte csak robotok őrzik...
- Minket? - kérdezte Erica.
- Figyelj, Neyy és én elég feltűnő jelenség vagyunk, de azonban ha ti felveszítek a Nogura technikusainak a ruháját...
- Hogy adjuk ki magunkat a Nogura technikusainak? - kérdezte Steven. - Ő - Ericára mutatott -, meg én? A Nogura szamurájai ezért elintézik hogy mi este nap koronájában aludjunk.
- Russel, nem mondtam olyat hogy veszélytelen ez a meló. Azonban el is mehetsz a hajóról, a pénzed nélkül. Kíváncsi vagyok hogy meddig jutnál - szólt közbe Neyy.
- Szerintem tovább mint elkábítva - motyogta Erica. - És mit akarsz, mit csináljunk?
- Azt mondjátok, hogy rendkívüli ellenőrzés. Úgy tudom, hogy az ilyen telephelyeken ezeket emberek végzik. Még mindig nem bíznak meg a robotokban.
- És nem lesz feltűnő, ha csak úgy besétál két technikus, aki nem is szerepel a nyilvántartásukban? - szólalt meg Erica.
- Nekem erre van egy ötletem. - Mindenki Russel felé fordult. - Talán betudom vinni a központi komputerbe a képeinket és a fals adatainkat. Egy óráig tuti kitartanak, mi meg az alatt simán megjárjuk.
- Én gyorsan, de te vajon? - kérdezte Jade, majd Stevenre mosolyodott. A fiú inkább elkapta a fejét, majd a plafont kezdte el bámulni. Hawkins látta, hogy Erica lesüti a szemét.
- Nyugi, én is tudom szedni a lábam ha szarba kerülök. - Russel hangja fagyos volt. - Adjatok három órát.
- Szuper, bementek, kihozzátok az adatokat...
- És az útjaink szétválnak - vágta rá Steven.
A Korolev III. gömbje egyre nagyobb lett, hamarosan felcsipogott a Renegát kommunikátora. Hawkins a lány felé fordult, majd megszólalt.
- Aktiváld a taszponderjelet.
- Melyiket?
- A Bullfrogot - válaszolta Trent. A Renegát komputerében 500 hamis taszponderjel volt, ebből még csak hetvenet használtak. Jade szíve ekkor hevesebben kezdett el verni. Ő hozta Stevent a hajóra. A srác meg kedvességet várt tőle, erre Jade meg azt se köszönte meg neki, hogy megmentette az életét.
Egy hálátlan dög volt, egy pillanatra ugyan az a lány lett aki annak idején minden este az az Exodus diszkóit és menő bárjait járta, holofilmsztárokkal randizott, és olyan srácokat szédített mint Russel. Mit tett?
A torka összeszorult mikor eszébe jutott a három hónappal ezelőtti lelkes, mégis esetlen Steven.
Ő kedvelte a srácot... Azonban ő is volt az aki ezt tette vele...
- Erica, mi lesz?
- Ja jó! - monda a lány, majd lenyomott néhány gombot.
- Itt a Korolevi kikötői hatóság - a kommunikátorból áradó hang gépies volt. - Mi a jövetelük célja?
- Rokonlátogatás - válaszolta Hawkins. - A bácsikám kórházban van.
- A bácsikája neve?
- Fox Thruthman?
- Vegai influenzával fekszik az Új-Kyotoi központi kórházban. A V-27-es magánleszállópályát javaslom önöknek. A koordinátákat átküldöm. Kellemes itt tartózkodást kívánok.
Valószínűleg teljesen letapogatták a hajót, átnézték tiltott áruk és rejtett fegyverek után. Ez az egészet a kialakult politikai helyzet tette szükségessé. Mióta kiderült, hogy a Bishop rendőrségébe beépült egy Lance Morrow nevű beépített ügynök - igaz valószínűleg soha nem derül ki, hogy Hawkins buktatta le -, azóta egyre több csoport kezdte el követelni a Domíniumtól való elszakadást és szabad választásokat. Persze ezt lehetővé tette a Káosz Harangjai nevű csoport akciója.
A titokzatos szervezet kis hiján romba döntötte a Tellust és több más világot. Igaz, sikeresen megakadályozták, de a Domínium belegyengült...
Ez felizzította a telepesek és a cége függetlenedési törekvéseit, azonban a vak is észrevette, hogy bizonyos akciókra a Nogura és a Bishop beépített provokátorai bujtják fel az egyszerű dolgozókat. És jól végezték a munkájukat, sokan már fegyveres lázadásról beszéltek. Hawkins pár fegyverkereskedő és zsoldos ismerősének ekkor jutott az eszébe, hogy milyen nemes lovag és kiáll a veszett ügy mellett.
Erica azonban azokat sajnálta akik tényleg valamiféle romantikus idea miatt fognának fegyvert. A több ezer hozzá és Russelhez hasonló fiatalt...
A Renegát megremegett, ahogy beért a Korolev gravitációs mezejébe, a hőpajzsa vörös fényben kezdett tündökölni. A hajó pillanatok alatt visszanyerte az eredeti, barnásvörös színét. Alattuk egy terebélyes lombú fákból álló erdő húzódott., majd a láthatáron hamarosan feltűntek Új-Kyoto felhőkarcolói. A hatalmas épületeket vörösre és barnára festették, olyan hatásura mintha nem fémből hanem fából lettek volna. Az elrendezésük klasszikus japán jegyeket követett. Sok felhőkarcoló oldalán egy-egy az utca szint felé kinyúló terasz volt, miken cseresznyefák virítottak, de a Renegát elhúzott egy olyan mellett, amire egy japán kertet építettek, sziklástól, tavastól és padostól.
Lejjebb díszes üvegházak tetején csillant meg a rendszer központi napjának fénye.
Alattuk széles sztrádák húzódtak, melyeken katonás rendben különféle színű légpárnások haladtak, a pagodatornyok között űrhajók, magánrepülőgépek és légautók suhantak el. Elrepültek a város központi repülőterének díszes épülete felett, az ő céljuk egy a tornyok árnyékában megbújó fémkráter volt. A Renegát lassan leereszkedett, a leszállóhely fémfalai pillanatok alatt átvették a VTOL hajtóművek erejét.
- Akkor mehettünk - mondta Trent, felpattant. Russel a gömbkomputeren dolgozott. - Russel, jól haladsz?
A törő felpillantott. Az volt a legrosszabb, hogy Erica semmit érzelmet nem tudott kiolvasni a fiú tekintetéből.
- A komputerek védelme?
- A legfejlettebb - válaszolta Hawkins.
- Van is egy ötlet. Egy nagyon is régi, XX.-XXI. századi konstrukciójú vírus, olyan ritka, hogy valószínűleg a híres védelmük egyszerűen átengedi vagy észre sem veszi.
- Zseniális - mondta Trent.
- Igen - mondta Erica, ráakart mosolyogni Russelre, azonban az rá se nézett.
- Na menjünk.
Új Kyoto városa rendezett volt és tiszta, a nap 24 órájában takarítórobotok tisztították. Erica azonban ennyi robotot még nem látott, mint ebben a városban. Robotrendőrök irányították a forgalmat, az egyik bódéból egy női arányokkal rendelkező robot nyújtott át kávét egy elegáns férfinak, aki egy robotirányítású taxiba szállt be.
Az egész város a robotokra épült, amiket egy központi komputer irányított. Erica ezt csodálatosnak és félelmetesnek érezte. A város kiszámított és biztonságos gépezetként viselkedett, a dugók szinte soha nem fordultak elő, és a balesetek is ritkák volták. Azonban megvolt a veszély, hogy valami pszichopata képes feltörni a komputert és elszabadítja a káoszt.
Erica azt is észrevette, hogy a velük szembejövők megbámulják a kopott ruházatukat. Remélte, hogy nem pont ez buktatja le őket. Mindenféle atrocitás nélkül érkeztek meg az Irqoul által megadott címre.Egy alacsonyabb bérház volt a mellékutca végében. A bejárat előtti apró udvarra néhány barackfát ültettek, az egyik alatt egy kutyára emlékeztető állat heverészett. Állkapcsából hajlott szemfog állt ki, vörös bundáját sárga foltok tarkították. Tarkójától a farka tövéig tüskék sorakoztak.
- Mióta divat guarrot tartani, azóta mindenhol ott vannak ezek - mondta Erica.
- Állítólag szereti a gyereket - mondta Hawkins.
Neyy vállat vont.
- Reggelire vagy vacsorára?
A recepciós - egy kövér devliai - nem kérdezett semmit mikor Hawkins elmondta, hogy Irqoul nevében jöttek. Egyszerűen felküldte őket a 15-ös szobához. A lakás több részből állt, egy nappali, három hálószoba, egy konyha és egy fürdő alkotta. Amint beléptek a nappaliba, Hawkins lelökte a földre a táskáját.
- Egy napot se fogunk itt tölteni.
- Még szerencse - válaszolta Erica Hawkinsnak.
Russel azonnal hozzálátott a munkához. Leült az asztalhoz, elővette gömbkomputerét és elővarázsolt a semmiből egy holografikus billentyűzetet és egy képernyőt. Neyy és Hawkins pedig megkezdték kipakolni a táska tartalmát. Két ezüstös színű uniformis és egy szerszámos láda.
- Csinálok valami kaját - szólalt meg a lány.
- Jó - fordult oda Hawkins. - Csinálj pár szendvicset.
Jade kilépett a konyhába, majd szemügyre vette a hűtőszekrény tartalmát. Egy csomag kenyér, egy mesterséges húshenger és sajt volt benne. A lány azonnal hozzálátott a szendvicskészítéshez. Egy műanyag vágódeszkán karikákra vágta a hengert.
Miért viselkedett így a sráccal? Steven mindig normális volt vele, sőt talán túl normális is. Már a Kalgor VII.-en látta a jeleket. Ahogy Steven beszélt hozzá, jó az arról szólt hogy a törő megpróbálta bedumálni magát a kegyeibe.
Felbontotta a kenyeret, és megtörölte a szemét.
Kane óta nem tudott megbízni egy férfiban se... Hawkinsba se tudott, a férfi egy szerencsevadász volt, és bármikor ott hagyhatta... Azonban a lány úgy gondolta, hogy jobb lett volna ha...
Hirtelen nem tudta, hogy mire is gondol, tudta hogy a gondolatai Russel körül forognak...
- Jade, mi újság azzal a kajával? - hallatszott Trent hangja a nappaliból.
Jade megtörölte a szemét, majd elkezdte a sajtot is szeletekre vágni. Próbált semmire se gondolni... Csak a sajtra...
- Mindjárt viszem!
Egy óra alatt készültek el mindennel, ezt követően sétáltak ki a bérház ajtaján, de a kertnél az útjaik ketté válltak. Hawkins és Neyy az űrkikötő felé indultak.
Erica és Steven pedig nyugati irányban. A rendszer napja már rég a horizont mögött járt, az utcákra félhomály borult, a járda pedig megtelt a helyi szórakozóhelyek felé tartó fiatalokkal. Azonban mielőtt az éjszaka leereszkedett volna, a tornyok homlokzatára szerelt fényreklámok aktiválódtak, színes reklámot nyújtva a Nogura legújabb polgári fejlesztéseinek, köztük egy új típusú városi Darázsnak és egy új antigravitációs háztartási robotnak.
Erica szíve a torkában dobogott, egy millió egységet adott volna azért, hogy olyan képességei lennének mint Alyssának. Itt a gondolatolvasásra gondolt, de ha már ott van, akkor kiegyezett volna az emberek átprogramozásával is.
Tudni akarta, hogy mi jár Steven fejében.
Csak nem merte megkérdezni. Tudta hogy ez lenne a legegyszerűbb megoldás, azonban volt egy olyan érzése, hogy választ nem kap erre.
Rátértek egy mellékutcára, aminek a túlsó végéből elektronikus zeneszó hallatszott, arra vették az útjukat. Erica csak most gyűjtötte össze a bátorságát, hogy megszólaljon.
- Figyelj Russel, bocsi hogy...
- Nem érdekel - mondta halkan Steven. - Láttam hogy viselkedtél velem, figyelj...
- Megvoltam ijedve, tehát ne add itt a sértett hőst. És figyelj, ha te nem lettél volna akkor most én se lennék itt.
- Jó, nyugodj le Jade, én is nyugodt vagyok. Figyelj, tudom hogy te engem csak egy szerencsétlenkének tartasz, hát többet nem fogok semmit se eltolni. Mivel nem leszek ott a hajón. Na nyomás, csináljuk meg a melót!
A zene felerősödött, ahogy a klub közelébe értek. A széles, kétszárnyú bejárat felett lebegő kék-zöld színű holoreklám reklámozta a hely nevét: Miraz klub. Előtte egy nagydarab mégis áramvonalas testű őrző-védő robot álldogált, egy vörös bőrnadrágot és mellényt viselő devlai magyarázott neki valami bőszen.
Tőlük nem messze egy Ericánál alig két évvel fiatalabb lány álldogált. Ezüstszínű ruhája szabadon hagyta a hasát és a combjait. Egy cingár, félig lenyírt hajú srác magyarázott neki.
Russel átadta a fizetőkártyát a gépnek. Az leolvasta, majd átnyújtotta. A levegőben színes fénypászmák cikáztak a zene ritmusára, szaggatott mozgást adva a bent táncoló fiataloknak. A szélső boxokban párok csókolóztak vagy baráti társaságok kortyolgatták az italukat. A levegőben táncosnők hologramjai lebegtek. Steven biccentett Ericának, hogy ideje átöltözni.
Erica bólintott, valahányszor belépett egy ilyen helyre mindig úgy érezte, hogy visszamegy az időben. Az ilyen mulatók és kocsmák szinte a második otthonai voltak régen... És nem volt büszke erre, mindig ide menekült otthonról.
A bátya emléke elől.
Russelel átvágtak a tömegen a pulthoz. A yrrah kocsmáros megvakarta hatalmas orrát a hosszú szőrös bal karjával, és rájuk pillantott.
- Kértek valamit?
Erica azonnal megszólalt.
- Egy yozhan tonik és egy navai zöldbor.
A yrrah elismerően felcsettíntett, leugrott a székről és rövid lábaival az üvegekkel teli szekrényhez nyúl.
- Részegen akarsz bemenni a laborba? - suttogta Russel mérgesen.
- A látszat kedvéért - válaszolta Jade és kacsintott.
A lény kihozta a két italt.
- Hol a mosdó?
A yrrah balra mutatott.4
- Na ennyi - mondta Erica, majd rámosolygott a lényre. - Köszi!
Erica belépett a női mosdóba, ahol átvette a ruháját a karbantartók uniformisára, majd megnézte magát a tükörbe. Pont a mérete volt, de rájött, hogy az ezüstkék nem áll neki valami jól, de álcára szükség volt. Egy pillanatra elképzelte, hogy Russel vajon milyennek láthatja.
Persze miután ő azzal fenyegette hogy szétveri.
Megrázta a fejét és lemondóan sóhajtott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése