- A magból származol? - kérdezte a lány. Fiatalabb volt mint Steven. Hosszú barna hajában kéken foszforeszkáló sávokat festett. Zölden foszforeszkáló combnadrágot és a színét kékről pirosra váltó blúzt viselt. Steven már rég átvette a ruháját, majd feltöltötte a Nogura hálózatára a vírust, ami kiválasztott két személyi aktát a helyi szerelőállományból. A nevet átírta az akcióban használt álnevükre, a fényképüket is lecserélte.
A törőnek csak annyi dolga volt, hogy leüljön a pulthoz és megigya az italát és várja Ericát.
- A Tellusról - válaszolta. - Holnap visszamegyek.
- Úgy hallottam, hogy ott jó pasik vannak - válaszolta a másik mosolyogva. - Kár hogy visszamész...
Steven vállat vont. Nem a Tellusra akart ő visszamenni... Máshova, jó távol. Elakarta felejteni ezt az egész csapatot. Kifújta a levegőt, és próbált rájönni hogy miért is érez fájdalmat.
- Nem ismersz fel? - kérdezte a lány.
Steven ránézett, valahonnan mintha ismerte volna, csak nem jutott az eszébe. Steven megrázta a fejét.
- Tényleg?
Steven bólintott.
- Hát nem hiszem el. Akkor gondolom sok helyre eljutottál?
Végigfuttatta Stevenön a tekintetét, majd megnyalta a szája szélét. Úgy fest, hogy nem vette észre az uniformisát. Pedig a fiú szíve a torkában dobogott, arra készült amire úgy esze ágában sem volt. A Nogura bázisára.
- Két hónapja volt esetem egy larnal, két vr'aval... - Ekkor látta hogy Erica az ajtó mellett már várja. Russel felpattant. - Bocs mennem kell.
- Majd nézd meg ki vagyok - mosolyodott el a másik.
- Ki volt a csaj?
- Érdekel téged? - tette fel a kérdést Steven.
Kiléptek az utcára, majd azonnal behúzódtak egy kisebb sikátorba.
- Sikerült?
Russel bólintott.
- Hát nincsenek nyakunkon a szamurájok. Menni fog az.
Steven gondolatban összevetette a klubban látott lányt Ericával. Rájött, hogy mennyit rohangászott ilyen nők után és ogy milyen barom is volt eddig. Erica azonban...
- Remélem is - válaszolta Russel. Némán haladtak egymás mellett.
Russel nem tudta hogy mit is válaszolhatna ebben a helyzetben.
Közben Neyy és Hawkins is megérkeztek a Renegáthoz, beléptek az ebédlőbe és azonnal ledobták magukat az asztalhoz. A kapitány izgult, de nem mutatta. Rárakta a lábát az asztalra, a tarkója mögött összefonta a kezeit és hátradőlt.
- Hiányozni fog Steven - mondta Neyy.
- Szerintem ne írd le. - Hawkins a zsebéből előhúzott egy csokirúdat és kibontotta. A csomagolás hidegen tartotta a csokit, így az nem olvadt meg. Beleharapott, majd tele szájjal beszélni kezdett. - Amúgy legyünk optimisták. Ha elmegy, találunk egy másik törőt.
- Már megint ezzel jössz?
Hawkins megvonta a vállát.
- Az Irqolutól kapott pénz feléért szerintem feltudunk bérelni egyet.. Egy foxiai simán eljönne annyiért.
- Tudod, hogy nem kedvelem őket.
- Én meg a tholtaxiakat. Vaklu még a Kalgor VII-en lebzsel... Tudom nem megbízható, de...
AT ekkor lépett be az ebédlőbe. Hawkins mint mindig azonnal a robot felé pillantott.
- Te meg hogy kapcsoltad be magad?
- Kijelentés: Ez egy meghibásodás, ami miatt nem vagyok képes magamat hosszabb időre kikapcsolt állapotba tartani. Témaváltás: Ha törőre van szükségük, akkor ajánlhatom szolgálataimat.
Hawkinstól egy unott pillantásra futotta, Neyy pedig megvonta a vállát.
- Szerintem tehetnénk vele egy próbát.
- Szerintem meg ne. Ez egy robot, és tudhatnád hogy milyen szabályok kötik. Ha esetleg lebuknánk, akkor pár logikai hibával simán kiszedhetnek minden információt belőle.
- Ha esetleg szükségük lenne rám, akkor szóljanak. Inkább visszavonulok.
A robot sarkon fordult, és elindult a raktér felé. Trent észrevette hogy Neyy őt figyeli.
- Szerintem most belegázoltál a lelki világába.
A szerencsevadász nagyot harapott a csokoládéból, majd tele szájjal megszólalt.
- Akkor lehet azért nem működik a melegszendvicssütő, mert a múlt héten hasznavehetetlen ócskavasnak neveztem. - Hawkins elgondolkodva bámulta a falat, lenyelte a falatot. - Biztos belegázoltam a lelkivilágába.
A Nogura kísérleti telepe fél órányi járásra volt Új Kyototól. Mielőtt Erica megkérdezhette volna, hogy hogyan jutnak el oda, Steven azonnal elkötött egy járgányt. A vírus segítségével kiiktatta a lopásra figyelmeztető programot a légpárnás vezérlő komputer központi memóriájából, így tulajdonképpen csak be kellett szállniuk.
A légpárnás egyszerű, áramvonalas darab volt, egyáltalán nem feltűnő. Így sikeresen eltudtak vegyülni az éjszakai forgalomban. Hamarosan kiértek a felhőkarcolók árnyékából, áthaladtak a kertvároson, és hamarosan már a nyílt területen haladtak. A kutatótelep reflektorai által létrehozott fénypontok hamar megjelentek a horizonton. Az égen néha húzott el egy járőröző Darázs, rotorjaik zúgása mindannyiszor megijesztették Ericát.
A volán mögött ülő Russelre pillantott, a fiú a tekintetét előreszegezte. Azonban a bal szeme alatt a bőr lüktetni kezdett.
- Ki volt az a csaj akivel beszéltél? - törte meg a csendet Erica.
Steven felsóhajtott, majd a lányra nézett. Jade barátságosan elmosolyodott és ennek meg is volt a hatása. Mintha Russel arcizmai ellazultak volna.
- Nem tudom. Pedig ismerős volt.
- Fura, így távolról nekem is - válaszolta Jade mikor Steven újra előrefordította a fejét. - És nem adta meg a számát?
A srác megrázta a fejét.
- Nem, de nem volt egyáltalán rokonszenves.
- Ó - mondta Erica csak úgy magának.
- Mi volt ez az ó?
- Semmi.
Ha ezek után volt is valami mondanivalója a törőnek azt megtartotta magának. Már feltűntek a kísérleti telep őrtornyai és a köztük húzódó acélfal. A kocsi reflektorai által vetett fénypászma a fémkapu közepére sárga festékkel felmázolt sárkányra vetült.
Az őrtoronynok robotikus ágyúi a légpárnás irányába fordultak. Erica pislogott, majd Russelre nézett. Most jön az ő szerepe a tervbe. A fiú bólintott. Jade kiszállt a kocsiból, majd három lépéssel eltávolodott tőle. A kapu ekkor tárult ki. Egy vaskos, a lánynál háromszor nagyobb alak lépett elő. A robotnak széles mellkasi része, vaskos karjai és lábai és keskeny dereka volt. A bal manipulátorának helyén egy fenyegető külsejű sínfegyver csillogott. Félgömb alakú feje kiálló vállai közé süllyedtek, a közepén egyetlen, kidülledő szem meredt a külvilágra.
A gép vaskos léptekkel indult meg a lány irányába, majd megállt előtte. A szeméből vörös fény csapott ki, ami tetőtől-talpig végigkúszott a lányon. A gép most ellenőrizte a személyazonosságát... Jade azonban reszketett...
Nem is mert arra gondolni, hogy mi történik ha esetleg robot mégis csak behatolóként azonosítja.
- Esteri Kirvely, kettes színtű technikus.
A közben kiszálló Russelt is megvizsgálta. A lány csak remélni tudta, hogy a fiú nem fog pánikba esni és nem csinál semmi baromságot.
- Erich Carr, kettes színtű technikus. Mi a jövetelük célja?
Az őrtoronyban lévő sínágyúk azonnal az eredeti pozíciójukba tértek vissza. Jade ügyelt arra, hogy ne sóhajtson fel, ne nyeljen, hogy a szeme ne mozogjon. Tudta, hogy ezeknek a robotoknak nem olyan fejlett a mimikafelismerő programja mint a többinek.
Azonban gyakran előfordult, hogy a régebbi gépekbe új fajta szoftvereket installáltak, mert az gazdaságosabb.
- Rendkívüli ellenőrzés és karbantartás. Nincs benne a központi adatbankban, mert ez egy kísérlet része. Az alkalmazkodó képességeteket vizsgáljuk.
- Pozítiv. A számítások szerint a héten esedékes volt már egy.
- Ez felkerül az aktába, mint eredmény - szólalt meg Steven, majd elmosolyodott. A robot azonban nem reagált rá, ha csak azt nem lehetett valamiféle gépi köszönetként értelmezni, hogy a magas fémkapu hangtalanul kitárult.
A bázison lévő minden robot kisétált az egyik kisebb épület előtti térre. A legtöbben védelmi robotok voltak, de Erica látott rovarra emlékeztető javítókat, korongalakú takarítókat és a saját apró VTOL hajtóműveik által lebegtetett adatrögzítőket.
Jade felsóhajtott, majd lerakta a kezében tartott szerszámos táskát és előkapott egy kéziszkennert. És jobb ötlete nem révén elkezdte vizsgálgatni a robotokat. Az egyik biztonságival kezdte, fel-le mozgatta előtte a készüléket, várva hogy valami hibát találjon.
Egyébként nem volt semmi probléma velük. És Jade sem véletlenül kezdte ezekkel...
Russel végig ott állt mögötte, érdeklődést színlelve figyelte ahogy Erica dolgozik. A kezdő szerepét játszotta ebben a színdarabba. Pár pillanat és...
- Ki kell mennem a mosdóba - szólalt meg. - Merre van?
Egy biztonsági robot fordult felé.
- Menjen balra és harmadik épületben talál. Sajnálom, hogy nem tudom elvezetni oda karbantartás miatt.
Russel bólintott, majd sarkon fordult és elindult azon irányba. A szíve hevesen kezdett el verni, nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy megnyugodjon hogy bevették a meséjét. A zsebében lévő memóriakártya szinte bizsergette a bőrét... A szája kiszáradt, a szemei égtek az izgalomtól. Ki tudja hogy a Nogura helyi képviseletén mikor fedezik fel őket és persze a vírust is...
Akkor már nem sok esélye lesz.
Amint megérkezett az egyszintes épülethez, rögtön előrefordult majd elindult a bázis közepe felé. Innen indult el a versenyfutás az idővel... Miben nem lehetett tudni, hogy az ellenfél éppen hol tart. Hamarosan odaért a központi épülethez...
A hatalmas fémkomplexum könyörtelen fémóriásként magasodott előtte. Az elülső részén egy zárt hangárajtó volt. És persze a bejárati ajtó, mintha csak vele incselkedett volna, egyszerűen zárva volt. Russel torka összeszorult, amikor meglátta azt a panelt, amin a kódot lehetett bevinni.
Steven hátrasimította a haját, és kifújta a levegőt. Számíthatott volna erre, de... Ledobta a táskáját, majd előkapta a gömbkomputerét.
- Bekapcsolás, vizuális megjelenítés nincs - suttogta halkan. A tenyérnyi szerkezet tetején életre kelt a kék fény, egy hologram jelent meg felette. - Adj utasítást a vírusnak, hogy indítsa újra... - közelebb hajolt a számpanelhez, majd leolvasta a rajta lévő sorozatszámot. - Az X19981228W sorozatszámú készüléket.
A másodpercek szinte óráknak tűntek, míg ki nem aludt a panel tetején világító képernyő majd újra fel nem gyulladt. Egy felírat jelent meg rajta.
A törőnek csak annyi dolga volt, hogy leüljön a pulthoz és megigya az italát és várja Ericát.
- A Tellusról - válaszolta. - Holnap visszamegyek.
- Úgy hallottam, hogy ott jó pasik vannak - válaszolta a másik mosolyogva. - Kár hogy visszamész...
Steven vállat vont. Nem a Tellusra akart ő visszamenni... Máshova, jó távol. Elakarta felejteni ezt az egész csapatot. Kifújta a levegőt, és próbált rájönni hogy miért is érez fájdalmat.
- Nem ismersz fel? - kérdezte a lány.
Steven ránézett, valahonnan mintha ismerte volna, csak nem jutott az eszébe. Steven megrázta a fejét.
- Tényleg?
Steven bólintott.
- Hát nem hiszem el. Akkor gondolom sok helyre eljutottál?
Végigfuttatta Stevenön a tekintetét, majd megnyalta a szája szélét. Úgy fest, hogy nem vette észre az uniformisát. Pedig a fiú szíve a torkában dobogott, arra készült amire úgy esze ágában sem volt. A Nogura bázisára.
- Két hónapja volt esetem egy larnal, két vr'aval... - Ekkor látta hogy Erica az ajtó mellett már várja. Russel felpattant. - Bocs mennem kell.
- Majd nézd meg ki vagyok - mosolyodott el a másik.
- Ki volt a csaj?
- Érdekel téged? - tette fel a kérdést Steven.
Kiléptek az utcára, majd azonnal behúzódtak egy kisebb sikátorba.
- Sikerült?
Russel bólintott.
- Hát nincsenek nyakunkon a szamurájok. Menni fog az.
Steven gondolatban összevetette a klubban látott lányt Ericával. Rájött, hogy mennyit rohangászott ilyen nők után és ogy milyen barom is volt eddig. Erica azonban...
- Remélem is - válaszolta Russel. Némán haladtak egymás mellett.
Russel nem tudta hogy mit is válaszolhatna ebben a helyzetben.
Közben Neyy és Hawkins is megérkeztek a Renegáthoz, beléptek az ebédlőbe és azonnal ledobták magukat az asztalhoz. A kapitány izgult, de nem mutatta. Rárakta a lábát az asztalra, a tarkója mögött összefonta a kezeit és hátradőlt.
- Hiányozni fog Steven - mondta Neyy.
- Szerintem ne írd le. - Hawkins a zsebéből előhúzott egy csokirúdat és kibontotta. A csomagolás hidegen tartotta a csokit, így az nem olvadt meg. Beleharapott, majd tele szájjal beszélni kezdett. - Amúgy legyünk optimisták. Ha elmegy, találunk egy másik törőt.
- Már megint ezzel jössz?
Hawkins megvonta a vállát.
- Az Irqolutól kapott pénz feléért szerintem feltudunk bérelni egyet.. Egy foxiai simán eljönne annyiért.
- Tudod, hogy nem kedvelem őket.
- Én meg a tholtaxiakat. Vaklu még a Kalgor VII-en lebzsel... Tudom nem megbízható, de...
AT ekkor lépett be az ebédlőbe. Hawkins mint mindig azonnal a robot felé pillantott.
- Te meg hogy kapcsoltad be magad?
- Kijelentés: Ez egy meghibásodás, ami miatt nem vagyok képes magamat hosszabb időre kikapcsolt állapotba tartani. Témaváltás: Ha törőre van szükségük, akkor ajánlhatom szolgálataimat.
Hawkinstól egy unott pillantásra futotta, Neyy pedig megvonta a vállát.
- Szerintem tehetnénk vele egy próbát.
- Szerintem meg ne. Ez egy robot, és tudhatnád hogy milyen szabályok kötik. Ha esetleg lebuknánk, akkor pár logikai hibával simán kiszedhetnek minden információt belőle.
- Ha esetleg szükségük lenne rám, akkor szóljanak. Inkább visszavonulok.
A robot sarkon fordult, és elindult a raktér felé. Trent észrevette hogy Neyy őt figyeli.
- Szerintem most belegázoltál a lelki világába.
A szerencsevadász nagyot harapott a csokoládéból, majd tele szájjal megszólalt.
- Akkor lehet azért nem működik a melegszendvicssütő, mert a múlt héten hasznavehetetlen ócskavasnak neveztem. - Hawkins elgondolkodva bámulta a falat, lenyelte a falatot. - Biztos belegázoltam a lelkivilágába.
A Nogura kísérleti telepe fél órányi járásra volt Új Kyototól. Mielőtt Erica megkérdezhette volna, hogy hogyan jutnak el oda, Steven azonnal elkötött egy járgányt. A vírus segítségével kiiktatta a lopásra figyelmeztető programot a légpárnás vezérlő komputer központi memóriájából, így tulajdonképpen csak be kellett szállniuk.
A légpárnás egyszerű, áramvonalas darab volt, egyáltalán nem feltűnő. Így sikeresen eltudtak vegyülni az éjszakai forgalomban. Hamarosan kiértek a felhőkarcolók árnyékából, áthaladtak a kertvároson, és hamarosan már a nyílt területen haladtak. A kutatótelep reflektorai által létrehozott fénypontok hamar megjelentek a horizonton. Az égen néha húzott el egy járőröző Darázs, rotorjaik zúgása mindannyiszor megijesztették Ericát.
A volán mögött ülő Russelre pillantott, a fiú a tekintetét előreszegezte. Azonban a bal szeme alatt a bőr lüktetni kezdett.
- Ki volt az a csaj akivel beszéltél? - törte meg a csendet Erica.
Steven felsóhajtott, majd a lányra nézett. Jade barátságosan elmosolyodott és ennek meg is volt a hatása. Mintha Russel arcizmai ellazultak volna.
- Nem tudom. Pedig ismerős volt.
- Fura, így távolról nekem is - válaszolta Jade mikor Steven újra előrefordította a fejét. - És nem adta meg a számát?
A srác megrázta a fejét.
- Nem, de nem volt egyáltalán rokonszenves.
- Ó - mondta Erica csak úgy magának.
- Mi volt ez az ó?
- Semmi.
Ha ezek után volt is valami mondanivalója a törőnek azt megtartotta magának. Már feltűntek a kísérleti telep őrtornyai és a köztük húzódó acélfal. A kocsi reflektorai által vetett fénypászma a fémkapu közepére sárga festékkel felmázolt sárkányra vetült.
Az őrtoronynok robotikus ágyúi a légpárnás irányába fordultak. Erica pislogott, majd Russelre nézett. Most jön az ő szerepe a tervbe. A fiú bólintott. Jade kiszállt a kocsiból, majd három lépéssel eltávolodott tőle. A kapu ekkor tárult ki. Egy vaskos, a lánynál háromszor nagyobb alak lépett elő. A robotnak széles mellkasi része, vaskos karjai és lábai és keskeny dereka volt. A bal manipulátorának helyén egy fenyegető külsejű sínfegyver csillogott. Félgömb alakú feje kiálló vállai közé süllyedtek, a közepén egyetlen, kidülledő szem meredt a külvilágra.
A gép vaskos léptekkel indult meg a lány irányába, majd megállt előtte. A szeméből vörös fény csapott ki, ami tetőtől-talpig végigkúszott a lányon. A gép most ellenőrizte a személyazonosságát... Jade azonban reszketett...
Nem is mert arra gondolni, hogy mi történik ha esetleg robot mégis csak behatolóként azonosítja.
- Esteri Kirvely, kettes színtű technikus.
A közben kiszálló Russelt is megvizsgálta. A lány csak remélni tudta, hogy a fiú nem fog pánikba esni és nem csinál semmi baromságot.
- Erich Carr, kettes színtű technikus. Mi a jövetelük célja?
Az őrtoronyban lévő sínágyúk azonnal az eredeti pozíciójukba tértek vissza. Jade ügyelt arra, hogy ne sóhajtson fel, ne nyeljen, hogy a szeme ne mozogjon. Tudta, hogy ezeknek a robotoknak nem olyan fejlett a mimikafelismerő programja mint a többinek.
Azonban gyakran előfordult, hogy a régebbi gépekbe új fajta szoftvereket installáltak, mert az gazdaságosabb.
- Rendkívüli ellenőrzés és karbantartás. Nincs benne a központi adatbankban, mert ez egy kísérlet része. Az alkalmazkodó képességeteket vizsgáljuk.
- Pozítiv. A számítások szerint a héten esedékes volt már egy.
- Ez felkerül az aktába, mint eredmény - szólalt meg Steven, majd elmosolyodott. A robot azonban nem reagált rá, ha csak azt nem lehetett valamiféle gépi köszönetként értelmezni, hogy a magas fémkapu hangtalanul kitárult.
A bázison lévő minden robot kisétált az egyik kisebb épület előtti térre. A legtöbben védelmi robotok voltak, de Erica látott rovarra emlékeztető javítókat, korongalakú takarítókat és a saját apró VTOL hajtóműveik által lebegtetett adatrögzítőket.
Jade felsóhajtott, majd lerakta a kezében tartott szerszámos táskát és előkapott egy kéziszkennert. És jobb ötlete nem révén elkezdte vizsgálgatni a robotokat. Az egyik biztonságival kezdte, fel-le mozgatta előtte a készüléket, várva hogy valami hibát találjon.
Egyébként nem volt semmi probléma velük. És Jade sem véletlenül kezdte ezekkel...
Russel végig ott állt mögötte, érdeklődést színlelve figyelte ahogy Erica dolgozik. A kezdő szerepét játszotta ebben a színdarabba. Pár pillanat és...
- Ki kell mennem a mosdóba - szólalt meg. - Merre van?
Egy biztonsági robot fordult felé.
- Menjen balra és harmadik épületben talál. Sajnálom, hogy nem tudom elvezetni oda karbantartás miatt.
Russel bólintott, majd sarkon fordult és elindult azon irányba. A szíve hevesen kezdett el verni, nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy megnyugodjon hogy bevették a meséjét. A zsebében lévő memóriakártya szinte bizsergette a bőrét... A szája kiszáradt, a szemei égtek az izgalomtól. Ki tudja hogy a Nogura helyi képviseletén mikor fedezik fel őket és persze a vírust is...
Akkor már nem sok esélye lesz.
Amint megérkezett az egyszintes épülethez, rögtön előrefordult majd elindult a bázis közepe felé. Innen indult el a versenyfutás az idővel... Miben nem lehetett tudni, hogy az ellenfél éppen hol tart. Hamarosan odaért a központi épülethez...
A hatalmas fémkomplexum könyörtelen fémóriásként magasodott előtte. Az elülső részén egy zárt hangárajtó volt. És persze a bejárati ajtó, mintha csak vele incselkedett volna, egyszerűen zárva volt. Russel torka összeszorult, amikor meglátta azt a panelt, amin a kódot lehetett bevinni.
Steven hátrasimította a haját, és kifújta a levegőt. Számíthatott volna erre, de... Ledobta a táskáját, majd előkapta a gömbkomputerét.
- Bekapcsolás, vizuális megjelenítés nincs - suttogta halkan. A tenyérnyi szerkezet tetején életre kelt a kék fény, egy hologram jelent meg felette. - Adj utasítást a vírusnak, hogy indítsa újra... - közelebb hajolt a számpanelhez, majd leolvasta a rajta lévő sorozatszámot. - Az X19981228W sorozatszámú készüléket.
A másodpercek szinte óráknak tűntek, míg ki nem aludt a panel tetején világító képernyő majd újra fel nem gyulladt. Egy felírat jelent meg rajta.
Kérem, írja be az új kódot.
Russel megnyugodott, majd úgy tett, ahogy a komputer mondta. Szerencsére a vírus elindított egy vészhelyzeti protokollt, amit a biztonsági rendszerekbe egy esetleges apvihar vagy EMP impulzus esetére. Steven vírusának csak annyi dolga volt, hogy áramszünethez hasonló körülményeket teremtsen és közben elvágja a panelt a központól, törölje a kódokra utaló mappát majd töröljön minden, a ténykedésére utaló jelet.
Ezt gyorsan észre fogják venni. A maximum egy óra időt amit maguknak adott így 20 perccel csökkentette. A barátságos, üvegezett ajtó kinyílt. Steven pedig sietős léptekkel belépett rajta. Próbálta lecsillapítani a gondolatait.
Ha lebukik, akkor nem tudta, hogy Ericával mi lesz.
Nem is mert rá gondolni. Kifújta a levegőt, mikor odaért a folyosó végében lévő ajtóhoz. Nagy szerencséjére egyáltalán nem volt lekódolva... És nyitva volt.
Egy kisebb szerelőcsarnokon jutott be a prototípust rejtő hangárba. A tágas terem közepén egy felderítő hajó pihent. Elég egyszerű jószág volt. Csapott szárnyú, hegyes orrú gép, dobozszerű törzse két oldalára egy-egy fémszerű gömböt erősítettek.
Az álcázók... Valószínűleg...
Steven valamiféle konzolt keresett, ahonnan lenyerhette volna az adatokat. Végigpillantott az űrhajón, a szerelőpadokon. Ekkor látta meg hogy a hangárból egy kisebb iroda nyílik tőle balról... Egy íróasztal, rajta pedig egy gömbkomputer.
Jackpot!
Nem is kerülte ki a hajót, egyszerűen átbújt a hasa alatt, majd berontott a irodába. Bekapcsolta a készüléket... Kifújta a levegőt.
A komputert kezelő mérnöknek nem adott volna sok jövőt a cégnél. Aki nem jelszavazza le a saját fontos információkat rejtő gépét. Steven egy kézmozdulattal aktivált egy holografikus billentyűzetet és egy képernyőt. Pillanatok alatt megtalálta a mappát, majd be is dugta a memóriakártyát a szokásos aljzatba és megkezdte a másolást...
Nem vette észre a mennyezeten végigmászó pókra emlékeztető alakot, ami épp felé tartott. Csak akkor amikor az apró őrrobot hirtelen elrugaszkodott a menyezettől és a fiú arca felé ugrott. Steven hátraugrott, azonban ezzel csak azt érte el, hogy a robotizált kis féreg ráakaszkodjon a bal lábára...
Jó, ez gond!
Jutott az eszébe amikor hátraesett a rohadt kis fémszörny súlyától...
A védelmi robotok egyszerre kapták fel a fejüket. Erica már tudta, hogy baj van... A lány azonnal felpattant, majd az elektromos szkennerrel az éppen vizsgált robot térdízületébe döfött. A készülékből elektromos kisülések kék pókhálója indult meg, majd terítette be a tagbaszakadt gépezet testét....
A lány ekkor pattant fel és eredt futásnak... A következő pillanatban a szkenner fehér robbanással durrant szét... A védelmi robotok fele ennek hatására vakon kezdett el tántorogni, míg a többiek azonnal Jade nyomába eredtek.
A lány éppen időben vetődött be két épület közé, mikor az elől haladó gép lőni kezdett. A lánynak fotografikus memóriája volt, sikeresen megjegyezte a térképről az épületek között húzódó zegzugos labirintus térképét. Pillanatok alatt átért, még a gépek előtt, melyek még csak most próbálták meg lezárni a fontosabb menekülési útvonalakat.
Odaért a központi épülethez, majd berontott. A hangárban Russel ordítást hallotta. Az egyik szélső irodából jött. A lány azonnal felkapott egy csavarkulcsot, majd berontott a helyiségbe és kétszer rácsapott a fiú lábát körbeölelő őrszemrobotra... A robotizált dög csak a harmadik csapástól lett fémhulladék.
A fiú lesöpörte magáról a maradványokat, majd felállt és a bal lábszárához nyúlt.
- Pokolian fáj! - kiáltotta.
- Eltört?
- Szerintem nem...
A lány kisietett a hangárba, megnyomta az ajtót záró gombot. Az épp jókor csúszott a helyére, mert a távolban már hallatszottak a védelmi robotok nehézkes léptei. Russel ekkor érkezett meg, a kezében ott tartotta a memóriakártyát.
- Megvan?
A fiú bólintott.
- És te jól vagy?
- Kis híján eltörted a lábszáram a csavarkulcsal...
A lány Russelre nézett, már a nyelvén volt a következő visszavágás, azonban inkább nem akarta mélyíteni a helyzetet.
- Jaj te nagy hős, azt mondd meg, hogy jussunk ki innen?
Steven a hajóra pillantott és kifújta a levegőt.
- Nem fogsz neki őrülni... Hívd Hawkinst...
A kommunikációs pult felpittyegett, Hawkins azonnal felpattant a székéről majd a sarokba dobta a kezében tartott krimit. Sajnos Russelnek igaza volt, tényleg úgy festett, hogy a devliai kalmár robotja a gyilkos...
Beviharzott az irányítóba. Neyy szinte azonnal követte.
- Van egy kis gond - hallatszott Erica hangja. - Lebuktunk, de megvannak az infók!
- A francba - szólalt meg Trent. A háttérből dörömbölés hallatszott, mintha valami tagbaszakadt fickó megpróbálna bejutni. - A hangárba vagytok?
- Igen - válaszolta a lány. - Pontosabban a prototípuson. Arra gondoltunk, hogy kivezetjük innen, de ahhoz kellene a ti segítségetek. Az űrben találkozzunk, összekapcsolódunk és átmegyünk.
- Erica...
- Hawkins, könyörgöm most az egyszer dobd le ezt a barom viselkedést és csináld amit mondok. Ez az egyetlen lehetőség. Na, az űrben találkozunk!
A lány hangja elhallgatott. Trent azonnal a pilótaszékbe pattant, majd aktiválta a Renegát hajtóműveit. Neyy kötelességtudóan elfoglalta a sajátját. A Renegát dübörögve emelkedett fel a leszállópályáról. A szerencsevadász egy gombnyomással elhalgatta a kikötői hatóság méltatlankodását, majd a bázis irányába kormányozta a Renegátot.
Nem akarta elveszíteni a társait...
A prototípus irányítófülkéje nem különbözött olyan nagyon más felderítő hajókétól. Kivéve hogy oldalt helyet foglalt az álcázóberendezést irányító panel közvetlenül alatta meg egy fegyvervezérlő konzol. Erica furcsálotta ezt.
Az ilyen hajókat békés felderítés céljából vetik be, nem pedig háborúra...
Azonban nem tudta érdekelni, lepattant a pilótaülésbe, majd megnyomta az előtte lévő gombot.
- Én csináljak valamit? - kérdezte az ekkor belép Steven.
- Ülj le, csatold be magad és élvezd a műsort! - ripakodott rá Erica. A fiú azonnal így tett. Azonban volt valami furcsa. A hajtóművek feldübörögtek, a leszállótalpak visszahúzódtak a hajó hasába... De a képernyőn már jól látszott a bolygó képe, és az annak felszínéről elinduló szagatott vonal... Valamint egy ugrás koordinátái...
A hangárajtó félresiklott, a hajó pedig önálló életre kelve száguldott ki a hangár belsejéből és indult meg az ég felé. Pillanatok alatt átfúrta magát a felhőkön és a légkör külső rétegén, a következő pillanatban pedig az űrben is voltak...
- Mi van ezzel a lánnyal? - morogta Trent, balra kanyarodott a Renegát nyomában járó tenguk lövései elől, majd nagyobb sebességre kapcsolt, miközben Neyy viszonozta a tűzet a hajó ágyúiból. A prototípus hajó már elhagyta a bolygó felszínét, a nyomában szintén vadászgépek valamint felülről egy csatahajó tartott az irányába. És olyan gyors volt, hogy Trent nem tudott vele lépést tartani.
- Erica, lassíts egy kicsit! - kiáltotta Hawkins a rádióba.
- Nem tudok, valami robotpilóta irányítja - válaszolta a lány.
Trent nagyobb sebességre kapcsolt, majd dugóhúzóba vitte a szállítóhajót hogy lerázhassa az őket üldözőket, a csatahajó is pont ekkor fordult feléjük.
Felgyorsított, új pályára állt.
- Jade - mondta, miután a Renegáttal beszáguldott a tengu vadászgépek közé, azok rémült madarak módjára rebbentek szét, majd álltak újra célra. Trent befogta a hajó hajtóműveit majd megszólalt. - Kilövöm a hajtóművét, jó?
Onnan feszült csend hallatszott, majd kotorászás hangja. Erica odakiáltott Russelnek.
- Azt ne piszkáld!
A tenguk azonnal lőni kezdtek. Hawkins balra rántotta a botkormányt... Ki akarta hozni Ericáékat, kerül, amibe kerül...
Russel ledobta a konzolt kezelő lemezt, majd felemelte a kezét.
- Hozzányúltál?
- Én nem!
A lány rábökött a képernyőre. Már csak pár másodperc maradt az ugrásig. Jade felsóhajtott, nem tudta mit csináljon. Hogy tehet e bármit is vagy sem... A rádió felé fordult, majd kapcsolta Trentet.
- Rossz hírem van. Mindjárt ugrani fogunk.
- Hogy... hova...?
A lány ránézett a képernyőre. Egy rendszer képét látta, három földszerű bolygó a belső régiókban, négy gázóriás a peremen. A második gömböt kéken jelölték, mellette felíratok tudósítottak arról hogy lakható bolygó... És a vykronok területén fekszik.
- Vegyél vissza az arcodból, nyeld le a rohadt vereséged és keress meg minket.
A szeméből egy könnycsepp csordult ki, nyelt egyet.
- Diktáld a koordinátákat.
Tényleg a koordináták. A lány a bal felső sarokban lévő karakterekre pillantott... Mielőtt beolvasta volna a számláló ekkor váltott át végleg nullára. A hajót fényburok ölelte körbe majd rántotta ki a valós térből.
A rádióból néma csend hallatszott. Hawkins pedig kitért a vadászok lövései elől, jobbra kanyarodott majd a Renegáttal elrepült a csatahajó orra előtt. Erica és Russel eltűntek, nem tudta hogy hova.... Vagy miért... Az ámokfutó űrhajó elragadta őket az űr egy ismeretlen pontjára.
Ő küldte be őket erre az akcióra... Minek is nevezte őket?
Értékes emberanyagnak...
És ez az értékes....
Hawkins nekilátott hogy utasítsa a komputert hogy számolja ki az ugrás adatait.
- Elugrunk innen - válaszolta. - Megkeressük Ericáékat... Élnek még valahol...
... emberanyagot.
Hogy mondhatott ilyet... Főleg rájuk, akikkel annyi akcióban volt része... Hogy válhatott ilyenné?
Aktiválta a parittyahajtóművet, majd a következő pillanatba ők is eltűntek a Korolev III felett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése