Az átlátszó falu felvonó oldalú fülke suhanni kezdett a felhőkarcoló oldalán húzódó mágneses csatornában. Anara lenyügözve figyelte, ahogy Új Edo városát alkotó keleties stílusú tornyok falai elmaradnak a szemei előtt és a látkép részeivé válltak, ahogy a tetejükön megcsillanó napfény, a lábuknál futó széles sétányok az egymás felett keresztező légifolyosokón elrepülő különféle formájú és méretű légautók.
A japán egy utolsó pillantást vetett a kilátásra, megigazította fekete nyakkendőjét és megfordult. Enyhe zökkenés jelezte, hogy megálltak. A férfi belépett a tágas előtérbe, a menyezetet tartó oszlopok tetejéről rikítóan festett sárkányok és onik vicsorogta a belépőre, a falat egymással csatázó szamurájokat és csábosan néző gésákat ábrázoló középkori japán festmények replikái lógtak.
Anara mindegyikre vetett egy pillantást, az iroda bejáratát jelentő kétszárnyú ajtó mellett egy világosbarna nehéz íróasztal állt, mögötte egy japán származású titkárnő üldögélt. A szépsége olyan volt, mintha csak egy laboratóriumban növesztették volna.
A nő felpillantott és elmosolyodott.
- Anara-san, Nogura-san már várja.
A szamuráj bólintott és benyított az ajtón. Seito Nogura épp az üvegezett lapu asztalon ült és a kezében tartott I-papíron végigfutó adatsort nézte át. Anara megállt és figyelte a Sógunt, ahogy sokan a Külűrben nevezték. Veszett híréhez képest Nogura külseje nem arról árulkodott, hogy egy tollvonással cégeket vásárolhat fel vagy találmányokat tarthat vissza, ezzel évszázadokra megváltoztatva a technika fejlődését.
Nem lehetett elképzelni a sovány, őszülő japán férfiról, hogy nem hivatalosan ő a Külűr ura és még a Domínium kormányába is szava van. A cég vezetése apáról fiúra szállt, a Nogura klán tagjait már gyerekkoruktól fogva a kormányzásra tanították, még ha ezzel el is vették azt. Évszázadokkal ezelőtt Kaito Nogura, a NASA egyik mérnöke fektette le a parittyahajtómű alapelveit, amit aztán a fia Takuma ültetett át a gyakorlatba. Majd ötven évvel később Heiko Nogura létrehozta az első naprendszeren kivüli kolóniát.
A cég túlélte a Vállalati Háborút, majd a későbbiekben segített a sheldek elleni harcot, ezzel kivíva a Domínium tiszteletét. És ez a múlt volt, de mit hozhat a jövő?
- Anara-kun, kérem, üljön le.
A férfi helyet foglalt a székben és megvakarta a sebhelyet a halántékán.
- Mi hír a Koroleven?
- Néhány szerencsevadász a prototípus hajót akarta ellopni, azonban kettő a belsejében maradt és véletlenül aktiválta a robotpilótát.
Elhallgatott. Nogura halványan bólintott, közben megnyított egy kéken fénylő hivatkozást az I-papíron
- Elnézést, épp most vettem 10 százalék részesedést a Salvisi nehézvíz bányákból. Akkor elindult a terv, de tíz órával korábban. Nem baj, ezzel megleptük a vykronokat, az álcázómező tervei pedig még nálunk vannak.
- Azonban a Nogura visszaszerzi ami az övé és megbünteti a tolvajokat.
Seito meghajolt.
- Jól mondja kedves barátom. A biztonsági felvételekkel mi történt?
- Nem látszott rajtuk a két elkövető arca, valaki arra programozta be azt a vírust, hogy kitöröljön bizonyos jellemzőket a kamerák adatbázisából, mint a Beatulon. Ugyan azon törő műve, egyszerűen művészi.
- Maga is egy művész, Anara.
Csak én nem festek, nem formázok szobrokat, nem írok haikukat, hanem embereket kutatok fel és ölöm meg őket.
- Köszönöm, nos átnéztem a beatuli és korolevi kamerák memóriáját. Hamar megtaláltam, mely jellemzők figyelmen kivül hagyására, ezek alapján képes voltam rekonstruálni az elkövetők arcképét és ezzel megtalálni őket a nyilvántartásba.
- Hedaya ennyi hasznot legalább hajtott, mint precedens.
- Igen, mint kiderült, egy elkövető mindkét helyen ott volt. - Elővette egy I-papírt és aktiválta. Egy barna hajú, szabályos arcú lány nézett vele farkasszemet. - Erica Brewster, született az Exodus, Glisele City 2690.
- Ismerős ez a név, legalábbis magának.
- Egy bizonyos Joshua Brewster sokszor keresztbe tett nekünk, Hivatásos bajkeverő volt, azzal hogy szakszervezetet szerveznie az Exodusi gyárunkban és nem fogadta el a kenőpénzt, azzal bizony a saját halálos itéletét írta alá.
Más a családjával fenyegette volna annak idején, esetleg meg is kocsikáztatta volna a is Ericát, de a Nogura ősi szamuráj erényeket vallott, ahogy Anara is.
- Jó ember volt, azonban útjában állt a fejlődésnek.
A cégvezető bólintott és felvonta a szemöldökét.
- Maga teljes egészében átvette cégünk alapelveit, ez igazán dicséretes.
- Megmentették az életemet és célt adtak neki.
- Folytassa - adott utasítást Nogura.
- Mindkét helyszínen egy Gébics szállítóhajó érkezett a segítségükre. A traszponderkódja mindkét helyen hamis volt, azonban már máshol is felhasználták azokat. A Toriason kiderült a kapitány neve, Trent Hawkins. Hamarosan kiderítettem, hogy a Hedayától ellopott műtárgy melyik vegai klán tulajdona és pontosan a rablás után kaphatta a megbízatást.
- Tehát tudja, hogy hova tarthat, kivel fog találkozni.
- Van egy ötletem, a Fleeura mentek, az ottani klán kapcsolattartója Irqoul Jerich, ma az egyik ottani ügynökünk jelentést küldött, hogy Jerich elindult a Nerida bolygóra...
- Valószínűleg, hogy ezzel a Hawkinsal találkozzon.
- Igen, Nogura-san.
A cég vezetője hátradőlt, megvakarta az állát és rápillantott az I-papírra, ami kéken villogott. Megnyította az üzenetet.
- Ó, most jött a hír, hogy vykron hajók támadtak Xenidán lévő kolóniát. Nos, ahogy egy régi nyugati mondás tartja, kezdődik a tánc.
Anara nem mosolyodott el. A Nogura becsületén folt esett, ő egy szamuráj volt, hű a Sógunhoz, ő volt a kard, amely lesújtott az ellenségre.
- Hawkins nyomába eredek, utánna elindulok, hogy a prototípust megmentsem a vykronok kezei közül. Összehívom a csapatot és a hajókat.
- Minden eszközt megkap - válaszolta Nogura. - Ne valljon kudarcot.
A japán egy utolsó pillantást vetett a kilátásra, megigazította fekete nyakkendőjét és megfordult. Enyhe zökkenés jelezte, hogy megálltak. A férfi belépett a tágas előtérbe, a menyezetet tartó oszlopok tetejéről rikítóan festett sárkányok és onik vicsorogta a belépőre, a falat egymással csatázó szamurájokat és csábosan néző gésákat ábrázoló középkori japán festmények replikái lógtak.
Anara mindegyikre vetett egy pillantást, az iroda bejáratát jelentő kétszárnyú ajtó mellett egy világosbarna nehéz íróasztal állt, mögötte egy japán származású titkárnő üldögélt. A szépsége olyan volt, mintha csak egy laboratóriumban növesztették volna.
A nő felpillantott és elmosolyodott.
- Anara-san, Nogura-san már várja.
A szamuráj bólintott és benyított az ajtón. Seito Nogura épp az üvegezett lapu asztalon ült és a kezében tartott I-papíron végigfutó adatsort nézte át. Anara megállt és figyelte a Sógunt, ahogy sokan a Külűrben nevezték. Veszett híréhez képest Nogura külseje nem arról árulkodott, hogy egy tollvonással cégeket vásárolhat fel vagy találmányokat tarthat vissza, ezzel évszázadokra megváltoztatva a technika fejlődését.
Nem lehetett elképzelni a sovány, őszülő japán férfiról, hogy nem hivatalosan ő a Külűr ura és még a Domínium kormányába is szava van. A cég vezetése apáról fiúra szállt, a Nogura klán tagjait már gyerekkoruktól fogva a kormányzásra tanították, még ha ezzel el is vették azt. Évszázadokkal ezelőtt Kaito Nogura, a NASA egyik mérnöke fektette le a parittyahajtómű alapelveit, amit aztán a fia Takuma ültetett át a gyakorlatba. Majd ötven évvel később Heiko Nogura létrehozta az első naprendszeren kivüli kolóniát.
A cég túlélte a Vállalati Háborút, majd a későbbiekben segített a sheldek elleni harcot, ezzel kivíva a Domínium tiszteletét. És ez a múlt volt, de mit hozhat a jövő?
- Anara-kun, kérem, üljön le.
A férfi helyet foglalt a székben és megvakarta a sebhelyet a halántékán.
- Mi hír a Koroleven?
- Néhány szerencsevadász a prototípus hajót akarta ellopni, azonban kettő a belsejében maradt és véletlenül aktiválta a robotpilótát.
Elhallgatott. Nogura halványan bólintott, közben megnyított egy kéken fénylő hivatkozást az I-papíron
- Elnézést, épp most vettem 10 százalék részesedést a Salvisi nehézvíz bányákból. Akkor elindult a terv, de tíz órával korábban. Nem baj, ezzel megleptük a vykronokat, az álcázómező tervei pedig még nálunk vannak.
- Azonban a Nogura visszaszerzi ami az övé és megbünteti a tolvajokat.
Seito meghajolt.
- Jól mondja kedves barátom. A biztonsági felvételekkel mi történt?
- Nem látszott rajtuk a két elkövető arca, valaki arra programozta be azt a vírust, hogy kitöröljön bizonyos jellemzőket a kamerák adatbázisából, mint a Beatulon. Ugyan azon törő műve, egyszerűen művészi.
- Maga is egy művész, Anara.
Csak én nem festek, nem formázok szobrokat, nem írok haikukat, hanem embereket kutatok fel és ölöm meg őket.
- Köszönöm, nos átnéztem a beatuli és korolevi kamerák memóriáját. Hamar megtaláltam, mely jellemzők figyelmen kivül hagyására, ezek alapján képes voltam rekonstruálni az elkövetők arcképét és ezzel megtalálni őket a nyilvántartásba.
- Hedaya ennyi hasznot legalább hajtott, mint precedens.
- Igen, mint kiderült, egy elkövető mindkét helyen ott volt. - Elővette egy I-papírt és aktiválta. Egy barna hajú, szabályos arcú lány nézett vele farkasszemet. - Erica Brewster, született az Exodus, Glisele City 2690.
- Ismerős ez a név, legalábbis magának.
- Egy bizonyos Joshua Brewster sokszor keresztbe tett nekünk, Hivatásos bajkeverő volt, azzal hogy szakszervezetet szerveznie az Exodusi gyárunkban és nem fogadta el a kenőpénzt, azzal bizony a saját halálos itéletét írta alá.
Más a családjával fenyegette volna annak idején, esetleg meg is kocsikáztatta volna a is Ericát, de a Nogura ősi szamuráj erényeket vallott, ahogy Anara is.
- Jó ember volt, azonban útjában állt a fejlődésnek.
A cégvezető bólintott és felvonta a szemöldökét.
- Maga teljes egészében átvette cégünk alapelveit, ez igazán dicséretes.
- Megmentették az életemet és célt adtak neki.
- Folytassa - adott utasítást Nogura.
- Mindkét helyszínen egy Gébics szállítóhajó érkezett a segítségükre. A traszponderkódja mindkét helyen hamis volt, azonban már máshol is felhasználták azokat. A Toriason kiderült a kapitány neve, Trent Hawkins. Hamarosan kiderítettem, hogy a Hedayától ellopott műtárgy melyik vegai klán tulajdona és pontosan a rablás után kaphatta a megbízatást.
- Tehát tudja, hogy hova tarthat, kivel fog találkozni.
- Van egy ötletem, a Fleeura mentek, az ottani klán kapcsolattartója Irqoul Jerich, ma az egyik ottani ügynökünk jelentést küldött, hogy Jerich elindult a Nerida bolygóra...
- Valószínűleg, hogy ezzel a Hawkinsal találkozzon.
- Igen, Nogura-san.
A cég vezetője hátradőlt, megvakarta az állát és rápillantott az I-papírra, ami kéken villogott. Megnyította az üzenetet.
- Ó, most jött a hír, hogy vykron hajók támadtak Xenidán lévő kolóniát. Nos, ahogy egy régi nyugati mondás tartja, kezdődik a tánc.
Anara nem mosolyodott el. A Nogura becsületén folt esett, ő egy szamuráj volt, hű a Sógunhoz, ő volt a kard, amely lesújtott az ellenségre.
- Hawkins nyomába eredek, utánna elindulok, hogy a prototípust megmentsem a vykronok kezei közül. Összehívom a csapatot és a hajókat.
- Minden eszközt megkap - válaszolta Nogura. - Ne valljon kudarcot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése